Nos, itt az ideje, hogy folytassam a blogot. Hosszú ideig nem volt kedvem az íráshoz, főleg azért, mert még mindig rengeteg fájdalom van bennem a történtek miatt.
Történt pár fejlemény az elmúlt hetekben. A KME-ben volt egy bejelentés, miszerint Bostonban szembesítették Szabad Pétert a karakter bűneivel. Vagyis nyíltan beismerték, hogy követett el bűnöket. Néhányat meg is neveztek, pl azt, hogy bűnként kezelte a véleménykülönbséget. Ha valakiknek az övétől eltérő véleménye volt, arra ráfogta, hogy széthúzó és elégedetlen, és ez általában odáig vezetett, hogy valamilyen módon eltávolította a kérdéses személyt a gyülekezetből, hacsak nem tudta megtörni, amihez szinte minden eszközt bevetett, időnként akár nagyon kegyetlen módon.
Szóval valami elkezdődött.
Csak van egy bökkenő. Egy héttel korábban figyelmeztették a KME tagokat arra, hogy a barátom még mindig meg van jelölve veszélyes egyénként, és vigyázzanak vele. Vagyis ez azt jelenti, hogy eszük ágában sincs rehabilitálni Szabad Pétert áldozatait. Ez azért biztos, mert már decemberben történt a szembesítés, vagyis az újabb figyelmeztetés előtt 1 hónappal, tehát már akkor tudták, hogy muszáj lesz valamit felmutatni a KME tagságának.
Mi az ami most történik? Szorul a hurok a vezetőség nyaka körül, és megpróbálják lenyugtatni a kedélyeket. Természetesen valamennyit a világosságra kell hozni Szabad Péter bűneiből, mert már túl sokan szembesültek a múlt történéseivel. Viszont az elmúlt hónapok alapján az is világos, hogy nem az emberek fontosak számukra, hanem a vezető pozíciók megőrzése. Erre az a bizonyíték, ahogy a barátom ügyét kezelik, nem hogy meg akarnák oldani, de még figyelmeztetik is a tagságot, hogy ő veszélyes. Ugyanis ha a gyülekezet megismerné a barátom kiközösítése és megjelölése mögött rejlő igazságot, elkergetnék a vezetők egy részét, de Szabad Pétert mindenképp. Ebből le lehet vonni azt a következtetést, hogy eszük ágában sincs rehabilitálni azokat, akiket Szabad Péter távolított el a KME-ből, zsarolás, manipuláció, vagy megbélyegzés (megjelölés) révén.
A jobb megértés végett részletesebben leírom, hogy hogyan távolított el engem a KME-ből a már sokat emlegetett lelkész.
A barátom, aki már másfél éve ki van közösítve, sőt, megjelölve káros személyként, a kizárása óta harcol az igazságért. Pár hónappal a megjelölése után én is bekapcsolódtam, és ez vezetett el odáig, hogy engem is megszégyenítettek, és gyakorlatilag eltávolítottak a közösségből. Persze maradhattam volna, de olyan feltételekkel, melyre épeszű ember nem vállalkozik.
Na de a végjáték így zajlott. Tavaly nyár közepe felé a barátom írt egy körlevelet, melyet kb 20-25 KME tagnak címzett, és írt az őt ért igazságtalanságokról. Ez már közel egy évvel a kizárása után történt. Erre én is válaszoltam körlevél keretében. A lényege az volt, hogy kifejtettem, hogy a barátom ügyét az egész egyház elé kell vinni, együtt kell megbeszélni, mert a KME vezetése elzárkózik bármiféle konstruktív párbeszédtől.
Az emailre jött egy kérdés Szabad Pétertől emailben, melyre azt a választ írtam, hogy majd este az Istentiszteleten megbeszéljük nyilvánosan.
Erre felhívott aznap, és a vonalban volt Molnár Adrián is, aki egy ideje nagyon jó barátom volt. Akkor ő vezette az albániai egyházat (még 2000-ben együtt mentünk oda), most pedig ő vezeti a magyar egyházat (KME) a Szabad házaspár távollétében. A hívás lényege az volt, hogy engem megfeddtek azért, mert pletykálok, rágalmazok, és nyíltan kiállok a barátom mellett. Utóbbi persze valahogy úgy hangzott el, hogy romboló és széthúzó vagyok. Én természetesen visszautasítottam a vádakat, és mivel nagyon mérges voltam, nem éppen kedvesen beszéltem Szabad Péterrel. Én ragaszkodtam hozzá, hogy a gyülekezet előtt beszéljük meg az ügyet, de persze a lelkész hajthatatlan volt. Ott a telefonban megtiltotta, hogy Istentiszteletekre járjak. Én ezen a ponton azt hittem, hogy ezzel kizárt a gyülekezetből.
Aznap később kaptam egy levelet az egyik vezetőtől, Szepessy Gábortól. Már nem emlékszem mi volt benne, de visszaírtam, hogy már nem vagyok tag (a választ megkapta még Szabad Péter és Molnár Adrián is). Erre Szabad Péter válaszolt, hogy nem zártak ki, csak eltiltottak az Istentiszteletek látogatásáról. Ez egyébként a magyar alkotmányba ütközik, és akár e miatt is eltilthatják Szabad urat a lelkészi hivatástól, ha feljelentem, amit miért ne tennék meg, hiszen ő még egyéb bűnöket is elkövetett, pl lelki bántalmazást és zsarolást. Utóbbiakra bizonyíték is van, hangfelvételek és tanúk formájában.
De térjünk vissza a lényegre. Ugyancsak aznap, egy másik vezető - Rixer Ádám - felhívott még az Istentisztelet előtt, és megkérdezte, hogy hogyan gondoltam azt az egyház előtti megbeszélést. Én itt elmondtam, hogy a vezetőséggel együtt megbeszéljük az ügyet a gyülekezet előtt. Valójában ezen beszélgetés alatt döbbentem rá, hogy azt gondolták (valószínűleg Szabad Péter gondolta ezt), hogy majd erőszakkal próbálom magamhoz ragadni a szót. E miatt a beszélgetés után írtam egy emailt a Szabad Péternek, melynek másolatát Szepessy Gábor és Molnár Adrián is megkapta, hogy eszemben sem volt ilyet tenni, és bocsánatot kértem, valamint beleegyeztem abba, hogy beszélek az egyik amerikai ICOC vénnel és Szabad Péterrel egy közös beszélgetésen. Jött egy rövid válasz, de semmi említésre méltó nem volt benne.
Ezek után nagyon rossz érzésem volt az egész üggyel kapcsolatban. Aznap este, mivel épp nem volt itthon, beszéltem telefonon a feleségemmel, akinek meg is említettem hogy szerintem az egyházvezető majd megfed engem az egész gyülekezet előtt, mert ez a bevált módszere arra, hogy ellehetetlenítse azokat, akik nem hódolnak be az uralmának. A feleségem nyugtatgatott, hogy ilyet biztos nem tenne a levelem után.
Még aznap este kiderült, hogy felolvasott rólam egy lejárató levelet a gyülekezetnek, amiben mindenféle bűnökkel vádolt meg. Konkrétan széthúzással és keserűséggel, valamint kiemelte bűnként azt is, hogy kapcsolatot tartok a barátommal. Ezt a levelet természetesen egy rakás vezetővel íratta alá, hogy nyomatékot adjon a levélnek, hogy így még inkább higyen neki a KME tagsága, hiszen a gyülekezet vezetői közül egy csomóan aláírták. Erről a módszerről majd egy későbbi bejegyzésben részletesen írok. Mint kiderült, az aláírók közül nem is volt mindenki tisztában azzal, hogy pontosan mit is ír alá, aki meg tisztában volt, az soha nem járt utána az igazságnak, egyszerűen csak a nevét adta hozzá, elvégre az egyház vezetője állította, hogy minden igaz, ami ezekben a lejárató levelekben van. Ez persze felveti azt a kérdést, hogy vajon alkalmasak e az ilyen emberek a vezetésre.
A lejárató levélben olyan állítások, pontosabban hazugságok, hangzottak el rólam, mint pl. én a vezetőség akarata ellenére akartam botrányt kavarni az Istentiszteleten, holott épp még aznap tisztáztam, hogy ez eszem ágában sem volt, melyről több vezető is tudott.
Természetesen a gyülekezet nagy része elhiszi ezeket a lejárató szövegeket, hiszen nincsenek tisztában az igazsággal, több ok miatt. Egyrészt a gyülekezet vezetőjével konfliktusban levő személy ezen a ponton már el van szeparálva a tagoktól, mivel meg van tiltva neki, hogy a vezetőséggel való konfliktusairól bárkivel is beszéljen magán, a vezetőségen kívül. Másrészt a gyülekezet nagy része nem tapasztalta meg a vezető lelkész sötét oldalát, hiszen a sok éves agymosás eredményeként, szó szerint birka módjára engedelmeskednek mindennek, vagy ha valaha nem így volt, mostanra már - hasonló módszerekkel - meg lettek törve.
Ezen a ponton a megszégyenített személy már patthelyzetben van, mindegy mit csinál, csak vesztesként kerülhet ki az egészből. Ezzel én is tisztában voltam, tudtam, hogy a KME ezzel múlt idő számomra. 18 évet vesztettem el az életemből. Még volt 2 beszélgetésem a vezetőséggel, ahol egyértelműen a tudtomra adták, hogy vagy behódolok a vezetésnek, vagy nincs helyem a gyülekezetben. Persze ez finomabban volt tálalva, de ez volt a lényeg.
A rólam felolvasott level a következő volt (a megjegyzéseimet beszúrtam a szövegbe) :
"Drága, szeretett testvéreink Krisztusban!
ApCsel 20:28
28 Viseljetek gondot tehát magatokra és az egész nyájra, amelynek őrizőivé tett titeket a Szentlélek, hogy legeltessétek az Isten egyházát, amelyet tulajdon vérével szerzett.
Isten egyházában a vezetők egyik feladata az, hogy megőrizzék a nyájat, és megvédjék külső vagy belső támadásoktól, veszélyektől. Ennek a feladatunknak teszünk most eleget, amikor Gyökeres Zolival kapcsolatos döntésüket megosztjuk veletek. Ezen döntést széles körű és alapos tanács kérés után hoztuk meg. Mike Fix személyesen is írt ezzel kapcsolatban egy levelet gyülekezetünknek.
Zoli sajnos az elmúlt hónapok során elég intenzív kapcsolatot tartott fent (név törölve)-val, aki gyerekkori jóbarátja Zolinak. Zoli ezt annak ellenére tette, hogy felhívtuk a gyülekezet figyelmét arra, hogy (név) veszélyes tévtanításokat hirdet, és bomlasztja gyülekezetünk egységét."
Igen, ez igaz, hogy rendszeresen találkoztam és beszélgettem a barátommal, akit igazságtalanul közösített ki, és bélyegzett meg Szabad Péter.
"Az elmúlt hónapok során igen sokszor találkoztunk Zolival, hogy meghallgassuk sérelmeit, meglátásait. Április látogatása alkalmával Mike Fix négyszer is találkozott Zolival egyénileg, vagy velünk együtt. Sajnos, Zoli a megbékélés helyett egyre inkább (név) befolyása alá került, és az elmúlt hetekben több tanítvány felé személyesen vagy elektronikus formában is rágalmazta a vezetőséget vagy annak tagjait."
A probléma itt, hogy többnyire én kezdeményeztem a találkozókat, különösen Mike Fix-szel. Konkrétan négyszer találkoztam vele azon a héten, amikor itt volt Budapesten, és egyszer sem az ő kezdeményezésére történt. Világosan látható a manipuláció a megfogalmazásban, hiszen azt sugallta, hogy ők mindent megtettek, hogy velem megbékéljenek, holott én voltam az, aki küzdött a megbékélésért. Ők - pontosabban Szabad Péter -, csak meg akart törni.
"A napokban Zoli azon tervéről értesültünk, hogy a mai istentiszteleten az ő egyéni, tőlünk független döntése alapján az egész gyülekezet előtt beszél a vezetéssel szembeni negatív meglátásairól, és egy nyílt fórumot kezdeményez, ahol mások is elmondhatják a meglátásaikat. Ezt nem tartjuk építőnek és biblikusnak, és elhívtuk Zolit arra, hogy térjen el ezen tervétől, de ő világossá tette, hogy nem tiszteli gyülekezetünk vezetését, és a vezetőség döntéseit nem tartja magára nézve kötelezőnek."
Itt már nem csak csúsztatásról van szó, hanem hazugságról is, mivel olyat soha nem állítottam, hogy a vezetőség akarata ellenére akartam kezdeményezni ilyet. Természetesen a nyílt párbeszédet Szabad Péter nem tartja se építőnek, se biblikusnak, hiszen ezek veszélyesek a személyére nézve, mert így nem tud mások háta mögött hazudozni és széthúzást kelteni.
"Titusz 3:10-11 a következőket írja:
10 A szakadást okozó ember elől egy vagy két megintés után térj ki, 11 tudván, hogy az ilyen ember kivetkőzött önmagából, bűnben él és magában hordja ítéletét.
Ezen a ponton megintettük Zolit szakadás okozásáért, és elhívtuk megtérésre. Mivel az eddigi viselkedése alapján jelenleg a gyülekezetünkre veszélyesnek ítéltük, Zolit ideiglenesen eltiltottuk az egyházi programokon való részvételtől, ezen döntésünket az egyház elnökségének hivatalos támogatásával hoztunk meg."
Az egyház elnökségéből egy emberrel beszéltem az Istentisztelet előtt, ő volt Rixer Ádám. Neki, mint ahogy írtam, még órákkal ezen bejelentés előtt kifejtettem, hogy eszemben sem volt bármit is tenni a vezetőség jóváhagyása nélkül. Ő látszólag meg is értette, mégis a nevét adta ehhez a hazugsághoz, ami azért is furcsa, mert elvileg épp a vezetőség nevében hívott fel az ügyek tisztázása végett. Egyébként ő utólag bocsánatot kért tőlem ezért.
"A megtérését a következő módon tudja megmutatni:
1. Abbahagyja a rágalmazó e-mail és egyéb kommunikációt. Ha bárkivel problémája van, azzal az emberrel beszéli meg, és esetleg bevon másokat is - elkötelezi magát a biblikus megbékélés folyamatához.
2. Hajlandó beszélni a vezetőségi csoporttal és Mike Fix-szel közösen Skype-on. Hétfőre javasoltunk időpontot.
3. Tiszteletben tartja azon döntésünket, hogy addig nem jöhet a közösségbe, amíg az előző két pont megvalósulásáról meg nem győződünk."
Ezt a három pontot megkaptam emailben Szabad Pétertől még az Istentisztelet előtt több órával, és én bele is egyeztem ezekbe! Ennek ellenére ez úgy lett felolvasva, mintha ez meg sem történt volna. Sőt, maga a tény, hogy én beleegyeztem ezekbe az elvárásokba feleslegessé és kegyetlenné tette ezen levél felolvasását. A beleegyező emailemet megkapta Molnár Adrián és Szepessy Gábor is. Adrián nem, Szepy viszont elolvasta a levelem még Istentisztelet előtt. Mikor utólag megkérdeztem, hogy akkor miért adta ő is a nevét a bejelentéshez, azzal védekezett, hogy neki az egész ügy zavaros volt, és azzal sem volt igazán tisztában, hogy mihez is adja a nevét. Csak, hogy világos legyen, Szepessy Gábor a KME vezetőségi csoportjának a tagja. Természetesen Szabad Péter is elolvasta a levelem, hiszen még válaszolt is rá. Ezeket a leveleket mind be is tudom mutatni.
"Bízunk Isten igéjének nagy erejében, és abban, hogy Isten terve működik. Arra kérünk benneteket, hogy ezen bizalommal imádkozzatok Zoliért, de ne beszélgessetek vele másokkal való konfliktusáról, és ne vegyetek részt a rágalmazásban még hallgatóként sem. Szeretnénk, ha tudnátok, Zoli nem az ellenségünk, hanem Sátán az, aki viszályt szít közöttünk.
Azért imádkozunk, hogy hamarosan a Zolival együtt tudjunk itt állni előttetek teljes egységben, Isten dicsőségére."
Vajon kinek jut eszébe, hogy én ellenség vagyok, és még fel is hívja erre a gyülekezet figyelmét? Annak, aki ellenségnek tekint engem. Van tippem arra, hogy kinek az ötlete volt ezt így fogalmazni. Ha valaki tanult egy kis pszichológiát az tudja, hogy ezzel máris befolyásolta a hallgatóságot, hogy hogyan gondolkozzanak a bejelentés alanyáról.
Még annyit megjegyeznék, hogy amint értesültem a bejelentésről, rögtön felhívtam Szabad Pétert, és megkérdeztem, hogy mi történt. Ő alig akart elmondani nekem bármit is, a bejelentés szövegének ismertetéséről szó sem volt. Egy mondatban elintézte azt, hogy beszélt a gyülekezetnek a megintésemről és az Istentiszteletektől való eltiltásomról. Még a feleségemnek - aki máig KME tag - sem akarták elküldeni a bejelentést, bár végül is sikerült valahogy hozzájutnia. Ez is a része Szabad Péter kegyetlen stratégiájának, hogy még az áldozatairól szóló bejelentéseket is titokban tartja maguk, az áldozatok előtt.
Azt hiszem nem kell megindokolnom, hogy miért nem volt kedvem többet betenni a lábam arra a helyre.
A következő bejegyzésben részletesebben fogok írni azokról a módszerekről, mellyekkel gyakorlatilag diktatúrát tartott fenn a KME-ben a volt egyházvezető, Szabad Péter.
Nemrégiben a KME vezetője, Molnár Adrián, levette a megjelölést a barátom feleségéről. A megjelölés annyit tesz, hogy a gyülekezetre (pontosabban KME-re), és úgy általánosan a keresztényekre (pontosabban a gyülekezet tagjaira, mert szerintük nincsenek máshol keresztények, csak náluk) veszélyessé nyilvánítják a megjelölt embert. Ez általában azzal is jár, hogy elvárják, hogy senki, semmilyen kapcsolatban ne legyen az illetővel.